Bice-Bóca Egyesület

Idei utunk egy meseszép helyre vezetett minket. Idén Zadart céloztuk meg, és öt napig élvezhettük a remek időt és a tengert. Támogatóinknak hála megvalósulhatott mindez, és megmutattuk, valódi életrevaló társaság vagyunk.

Május 11-én szombaton megtelt a Szent István Park és a Radnóti Miklós Általános Iskola udvara. A Bice-Bóca Egyesület, a Gárdonyi Géza Általános Iskola és Speciális Szakiskola, a Lamberg-kastély Kulturális Központ, valamint a Szociális Alapszolgáltatási Központ szervezésében valósult meg immáron hetedszerre a Fogyatékkal élők napja.

Május első vasárnapja az Anyák napja. Ezen a napon mindenhol virággal, verssel köszöntik az édesanyákat, nagymamákat, így a Bice-Bócák is évről évre.

Az idén is meghirdettük húsvéti játszóházunkat, melyre érkeztek is az alkotni vágyó gyermekek. 

Kedves meghívásnak tettünk eleget március 21-én és 23-án. Takács János és felesége, Gyöngyi keresték meg Helgát, hogy szívesen látnák a Bócákat egy kis sütögetésre pékségükben.

Még január elején érkezett a felkérés, hogy a Bice–Bócák, fellépőként vegyenek részt a Fúvószenekar farsangi koncertjén és azt követő bálon. Ez már szinte hagyomány számunkra.

Advent első vasárnapján már már hagyomány, hogy Pusztavámon mi adunk karácsonyváró műsort. 

Országgyűlési képviselőnk, Törő Gábor úr meghívására november 12- én látogatóban jártunk az Országházban.

Őszi történesenket foglaltuk össze dióhéjban. Tartalmas időszakot tudhatunk magunk mögött.

Augusztus 2-án meglátogattuk a Söréden táborozó bócákat, ahol nem a teljes csapat van jelen de kiegészülnek a Szent Kristóf és más hasonló intézményekből érkezőkkel.

A Bice-Bócák a szokásos nyári kirándulásukra készülődtek, mely sok-sok előkészületet, szervezést és sok támogatót jelentett. 

Idei nyaralásunkon Pécs felé vitt utunk. Négy csodás napot töltöttünk együtt a szeretet jegyében.

A nyár második napján kis csapatunk már korán reggel indulásra készült.Sokadik alkalommal tettünk eleget Celldömölk városának meghívására a Fogyatékkal élők Kulturális Fesztiváljára.

A május számunkra mindig egy fontos feladatot hoz. Immáron 6. éve közösen szervezzük ezt a Fogyatékkal élők napját a Gárdonyi Iskolával, a Lamberg- kastéllyal és a Szociális Alapszolgáltatási Központtal.

Április elején kis közösségünket egy alapítványi pályázat keretében meghívták a Vértes táborba egy kellemes nap eltöltésére.

Idén a boldogság jegyében indultunk nyaralni, az úti cél pedig Makó volt. Nem ettünk sok hagymát, de cserébe feltöltődve, élményekkel telve tértünk haza.

Május 20-án, ötödik alkalommal rendezték meg móron a Fogyatékkal élők napját, ahol különféle érzékenyítő feladatokon, játékokon keresztül nyerhettek bepillantást az érdeklődők a sérültek világába.

Idén egy különleges helyen nyaralt ki csapatunk.  Utunk Zalacsányra vezetett, ahol nem csak kitűnő fogadtatásban, hanem számos fantasztikus élményben volt részünk.

Kicsit sarkalatosnak tűnik a cím, de hiszem, hogy így volt ez szombaton, immáron negyedik éve Móron, a Fogyatékkal élők napján. Ezen a napon épek és érült társaik együtt tapasztalhatják meg, hogy a másságuk valójában nem egy szakadék, hanem egy összekötő kapocs, amely május 21-én ismét egységgé formálódott.

Ajándékozni lehet szeretet nélkül, de szeretni nem lehet ajándékozás nélkül!

Ismét felkerekedtünk, és útra keltünk. Az úti cél Érsekvadkert volt: a CSODA jegyében. Ez azonban nem csupán utunk jeligéje volt, meg is találtuk és mi magunkát is éltük.

„„Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja,milyen sokan állnak mellé.”” 
​/Böjte Csaba testvér/ 

Bár mindannyian mások vagyunk, azért sok mindenben hasonlítunk. Május 15-én, Móron a fogyatékkal élők világába nyerhettek bepillantást az érdeklődők, megtapasztalhatták az ő elszántságukat, és talán egy fontos üzenet is eljutott a szívekig: ‎"az életnek nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy csodálatos legyen."

Jótékonysági esttel ünnepelte a móri Bice- Bóca Egyesület fennállásának 25.évét március 28-án, a móri Wekerle Sándor Szabadidő Központban.

Idén sem volt unalmas az adventi készülődésünk. Ismét sokaknak tartozunk hálával, hogy mindig mellettünk állnak. Dióhéjban a 2014-es karácsonyi időszakunk. 

Nehéz volt visszarázódni a mindennapok forgatagába. Érezzük, hogy szívünk egy szelete még ott lapul valahol Sopron lankáin, a Family Parkban még hallatszik a sikoltásunk, és Bécsben látszik még az út porában lábnyomunk egy darabja. Esténként még furcsa lehajtani fejünket a megszokott kis helyünkre – ahogy ez minden évben lenni szokott.

Csodálatos, sok programmal fűszerezett hónappal zártuk  az évet!

Ismét túl vagyunk egy újabb „bócanyaraláson”. Megint nem a szomszédba utaztunk, de talán ez már nem is olyan meglepő. Idén igazi zarándokútra indultunk, és feltöltődve, élményekkel gazdagon tértünk haza. Utunk mottója inkább egyfajta kérésnek fogható fel: „Az úton, kérünk, el ne hagyj…”. És mi végig éreztük, hogy a Szűzanya velünk van: nem azért, mert jó időnk volt és Máriapócson voltunk, hanem, mert hittünk benne.

Mindenki nagyon várta már a mi közös napunkat, a családi napot. Idén (június 29-én) egy mini sportnapot rendeztünk akadálypályával, kosárra dobással, KUB-bal és bizalompályával az Önkormányzat támogatásával.

A Bice-Bócák négy napot töltöttek a Szelidi-tónál és környékén. A tó a Duna-völgy alföldi szakaszán a Kalocsai síkságon helyezkedik el. Szelid neve a közeli Várdomb erődítményével és a török idők harcaival függhet össze, ugyanis a török csapatok a magyar túlerőt látva, megállásra és kompromisszumokra kényszerültek, "megszelídültek" ezen a területen.