Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az igazi életrevalók

2019.09.02

Idei utunk egy meseszép helyre vezetett minket. Idén Zadart céloztuk meg, és öt napig élvezhettük a remek időt és a tengert. Támogatóinknak hála megvalósulhatott mindez, és megmutattuk, valódi életrevaló társaság vagyunk.

dsc_0780.jpg

Minden évben egy tematika mentén indulunk el az éves nyaralásunkra, idén az Életrevalók címet kapta útravaló füzetünk. A szó maga jól hangzik, de hogy mit is jelent ez igazán, talán csak az utunk végére nyert értelmet.

Útközben megnéztük a filmet, és megannyi érzés kavargott bennünk, minden nap egy-egy nézőpontból igyekeztünk megközelíteni a film és a szó mondanivalóját, de mindez valójában akkor igazolódott be, amikor a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, mennyire igaz ez ránk.

Első napunk az utazáról szólt, a hosszú, fárasztó buszozás után viszont este már a tengerben csobbanhattunk. A szállásunk a vízpart mellett volt, így szinte pillanatok alatt a strandon teremtünk, és még élvezhettük az utolsó napos órákat a kellemes tengervízben.

img_20190828_170422_optimized.jpg

Másnap is pihenősre vettük a figurát, és szinte az egész napot a tengerben töltöttük, illetve alkottunk, mert ez az utazás még egy fontos üzenetet hordozott magában: egy lélekmorzsát adhatunk magunkból a másiknak a saját készítésű ajándék révén, melyet az őrangyalos játékunk keretében készítettünk annak, akire öt napig vigyáztunk.

Ebben a néhány napban igazán bócások voltunk. Úgy kellett magunkat adni, hogy közben egy csapat részei voltunk. Őrangyalkodtunk, és egyben minden csapattársunkra odafigyeltünk – valóban nem egyszerű feladat. Talán pont ebben reljik az életrevalók igazi üzenete. Akkor válunk igazán azzá, amikor lépten-nyomon hagyunk magunkból egy szeletet anélkül, hogy közben egy maszkot húznánk magunkra.

Az őrangyalkodás valódi üzente, hogy a gondoskodás valójában egy apócska lélekmorzsa belőlünk. Tőlünk lehullik, észre sem vesszük, de ezáltal mégis magunkból adhatunk egy szeletet másoknak, egy igazi ajándékot.

Miközben készültek a saját készítésű kövek, üzenetek, felfedeztük a várost, a tenger orgonánál hallgathattuk este a víz dallamát, másnap pedig kisvasúttal fedeztük fel Zadart, és a Szent Anasztázia Székesegyházben mondhattunk hálát azért, hogy ide eljuthattunk.

dsc_0863.jpg

Ha már a tengernél jártunk, az egyedülálló tengeri sójáról híres Nin városa sem maradhatott ki a sorból, ahol a sólepárlás folyamatába nyerhettünk bepillantást, és az óváros egy szeletét is felfedezhettük. A délutáni csobbanás után este pedig minden őrangyal felfedte magát, és lélekmorzásink átnyújtásával búcsúztattuk idei közös utunkat.

De hogy hogyan is lettünk igazán életrevalók? Szinte észre sem vettük, hogy beszivárgott napjainkba az életrevalóság érzése: az, hogy odafigyelünk  társainkra, és a csapat tagjaként sok esetben nem önös érdekeinket tartottuk szem előtt. Ennek legjobb bizonyítékát a hazaút során tapasztalhattuk meg. Bár nem rövid út állt előttünk, mindenki kellően fáradt és nyűgös volt, tudtuk, ha azt szeretnénk, hogy időben és épségben hazaérjünk, Zoli bácsit (sofőrunket) nekünk is támogatnunk kell, és nem állhatunk meg minden bokornál, így mindenki hang nélkül tűrte a több órás buszozást. Lélekmorzsákkal a zsebünkben zártuk az idei nyaralást, mely által egy fontos dolgot megtanulhattunk:

„Légy önmagad. És tiszteld a másikban, hogy ő is önmaga. Csakis akkor szerethetsz igazán. Ha nem így szeretsz, az nem találkozás, hanem karambol.” /Müller Péter/