Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Őrség kincseinek felfedezése

2022.07.22

A Bice-Bócák csapata idén az Őrségben töltötte 5 napos nyaralását, Magyarszombatfán. Tábori beszámolók.

2022_boca_nyaralas_tamogatos_.jpg

Földi Erzsébet beszámolója

A Bice-Bócák kaladvágyó, csodákat kereső lelkes csapata 40 fővel indult el Magyarország ékszerdobozának is nevezett Őrség kincseinek felfedezésére. 
 
Hosszas előkészületek, a tájegység előzetes bejárása  előzte meg ezt az öt napot. Részletes útiterv, alapos, átgondolt szervezés után József és Péter Pál kapucinus Atyák áldásával szálltunk buszra.  Utazás közben kihúztuk annak a nevét, akinek az őrangyalai leszünk az öt nap során: segítjük, figyelmességgel, türelmességgel, békességgel, szeretettel vesszük körül.
 
Első megállónk  a balatonedericsi Afrika Múzeum volt. A részletes bemutató nagyon tetszett a bócáknak. Itt rátaláltunk az első csodára: egy nagyon öreg bagolyra. 
 
Estefelé értünk Magyarszombatfára, ahol elénk tárult a következő csoda: a Ginti Panzió! Tágas udvarháza, kényelmes szobái, finom ételei, kedves munkatársai várták a fáradt utazókat. 
 
A következő napokon  élménydús, változatos programokon vettünk részt: 
  • a veleméri Szentháromság-kápolna  falfestményeinek története,  az energiát adó fa átölelése
  • a Pityerszeri Skanzen bejárása, népi építészeti kincsek, szokások, hagyományok megismerése egy kedves idegenvezetővel
  • a szlovéniai Dobronakba különleges  trópusi növényeket és csodálatos orchideákat láttunk. Itt tapasztaltuk, hogy amerre járunk, ahol megjelenünk felpillantanak az emberek és látják az örömünket, vidámságunkat. Ez is csoda volt!
  • Lentiben erdei kisvasútra ültünk és Göcsej kincsei,  az erdők és a fák  közt zakatolt velünk
  • Magyarszombatfán a fazakassággal ismerkedtünk az ott élő mesterek közreműködésével
  • szentgotthárdi fürdőzés
A napot minden  reggel útravaló gondolatokkal kezdtünk és minden este összegeztük a tapasztalatokat. 
 
Szabadidőben kézműveskedés, kincsesláda díszítés, kavicsfestés, vetélkedő, közösségi játékok, beszélgetések, Ki mit tud?  vetélkedő és ügyességi feladatok, angyalkák/ egymás  megajándékozása  színesítették a programokat. 
 
A hét végére mindenki talált legalább egy csodát önmagában vagy a másik emberben.
 
A csoda bennünk van, mert mindannyian rendelkezünk azzal a képességgel, hogy tudunk szeretni  és tudunk örülni annak, hogy szeretnek minket. Szép lassan tesszük a dolgunkat, s közben alig vesszük észre, hogy kis apró csodákat teszünk minden nap. ….Észre kell vennünk, hogy mennyi szeretetet, jóságot váltunk ki az emberekből……Te magad leszel a csoda….te magad teszel csodát és ez a legszebb, ami történhet…..”
 
 
Veréb Veronika beszámolója

Idén is elérkezett a várva-várt pillanat, és július 11-én reggel elindultunk a nagy kalandra: felfedezni Magyarország kincsesdobozát, az Őrséget. Természetesen nagy volt az izgalom, amit csak fokozott az a gondolat, hogy mi most kincskeresésre indulunk, felfedezők leszünk, akik, ahogyan Erzsi néni kérte, nem a földet fürkészve, hanem felemelt fejjel, kíváncsi tekintettel keressük a környezetünkben, és egymásban rejlő csodákat, kincseket.

A hosszú utat megszakítva megnéztük Balatonedericsen az Afrika Múzeumot, ahol a kiállított szépségeken kívül az idegenvezetőtől hallottunk érdekes, izgalmas történeteket, etettünk élő állatokat, és találkoztunk egy különleges bagollyal, akit akár nevezhetünk egy kisebb csodának is, hiszen a baglyok átlagos életkoránál sokkal idősebb: ő már 53 éves.

Egy kis pihenés, felfrissülés után indultunk is tovább Magyarszombatfára, ahol a szálláshelyünk volt. Nagyon szép, kényelmes, és gyönyörű bútorokkal berendezett szobákban laktunk. Esténként összeültünk, játszottunk, énekeltünk, és nagyon sokat nevettünk. Ezeknek az estéknek köszönhetően persze kicsit nehezen ment a reggeli ébredés, készülődés, de minden reggel kaptunk napindító szép gondolatokat, melyekkel feltöltöttük „szeretetzsákunkat” és testileg-lelkileg jóllakva útra keltünk, mint igazi kincskereső csapat. Láttunk sok szépséget, apró csodákat, megtapasztaltuk, hogy milyen jó dolog együtt megélni azokat. A sok helyen, ahol jártunk, és ahonnan élményekkel gazdagodva tértünk vissza szálláshelyünkre, mindenhol hagytunk magunk után mi is kis szeretetmorzsákat, és biztosan jó szívvel emlékeznek ránk, akikkel találkoztunk közben.

Utunk végére sok kinccsel, sok csodával lettünk gazdagabbak. Kincsek keresgélése közben, kiderült számomra az is, hogy az egymásra figyelés, a szeretet, amivel társaink felé fordultunk, olyan hatással bírtak, amitől egy-egy bócásunk kinyílt, csupa mosoly és derű lett az arca, öröm volt ránézni. A szeretet, amit adtunk, és amit egymástól kaptunk, mindenkit kicsit jobbá tett, és ahogyan Böjte Csaba szokta mondani „forrásokat fakasztott a szívekben”, mert még több jót akartunk tenni, még többet akartunk segíteni akartunk. 

 

Hálás szívvel köszönjük ezt a csodát a támogató embereknek, szervezeteknek, közösségeknek!