Fesztiváloztunk
A nyár második napján kis csapatunk már korán reggel indulásra készült. Sokadik alkalommal tettünk eleget Celldömölk városának meghívására a Fogyatékkal élők Kulturális Fesztiváljára.
Még egy utolsó próba után indultunk el. Közel két órás út után érkeztünk meg a helyszínre, ahol már javában zajlottak az események.
Mi két kategóriában indultunk, és hamarosan az elsőhöz már szólítottak is bennünket. A Republik együttes két száma adta a keretet néhány vers mellé.
Szereplésünk után a szervezők finom ebéddel kedveskedtek minden résztvevőnek. Majd ezután még egy fagyi is járt a csapat minden tagjának.
Az ebéd után folytatódott a fesztivál és hamarosan ismét a színpadon voltunk.
Jelenetünk, melynek címe: Hófehérke és a kerti törpék, hatalmas tapsot kapott.
Ezután már nyugodtan tudtuk nézni a fesztivál többi szereplőjét. Igen sokféle produkciót láthattunk. Vers, tánc, különböző jelenetek, nótacsokor, táncdal színesítették a palettát. Miután az összes produkció lement, a zsűrin volt a sor, hogy értékelje a látottakat.
Eközben mi egy nagylelkű és kedves felajánlásnak köszönhetően (a helyi Rózsavölgyi cukrászda tulajdonosa meghívott bennünket), ismét fagylaltoztunk és énekelgettünk most már a saját örömünkre.
És végre megszületett az eredmény!
Csapatunk jelenet kategóriában ELSŐ helyezést ért el!
Díjunk egyasztali lámpa volt és oklevél mindenkinek aki a jelenetben szerepelt.
Örömünket azonban egy felhő árnyékolta be! ☹️.
Egy másik csapat (akik sajnos nem nyertek) tagjainak szívszaggató sírása bennünket is megérintett!
S miután a pólónkon mindenki olvashatja az egyik jelszavunkat miszerint:" Jól csak a szívével lát az ember"- nem volt kétséges, hogy tennünk kell valamit!!
Elkészültek a képek, örültünk a díjnak és hogy a miénk volt, aztán Helga javaslatára úgy döntöttünk, hogy átadjuk a díjat a másik csapatnak.
Hatalmas öröm volt látni, ahogy felderültek az arcok és felszáradtak a könnyek!
Majd búcsúzóul még közösen készültek képek, ahol már mindenki mosolyogva nézett a lencsébe.
Fáradtan indultunk haza, de tudtuk, éreztük, hogy ezen a napon az egyik legnagyszerűbb érzés részesei voltunk.
Megtapasztaltuk ismét,hogy JÓNAK LENNI JÓ!
